Amikor a technológia a szexualitás részévé válik

A technológia ma már szinte minden életterületünket átszövi. GPS-szel közlekedünk, okostelefonon tartjuk a kapcsolatot egymással, és ha kérdésünk van, már nem a könyvtárba, hanem a Google-höz fordulunk. Nem meglepő, hogy ez a fejlődés a párkapcsolatainkat és a szexualitásunkat is átalakítja.

Az online pornográfia, a távolról vezérelhető szexuális segédeszközök, a virtuális valóság (VR), a mesterséges intelligenciával működő chatbotok vagy éppen a fejlesztés alatt álló szexrobotok mind új lehetőségeket teremtenek az intimitás megélésére. Ennek hatására egy viszonylag új fogalom is megjelent: a digiszexualitás.

Kulcsüzenetek

• A digiszexualitásban a technológia az intimitás meghatározó részévé válik.
• Két formája ismert: technológia emberek között, illetve technológia emberi partner nélkül.
• Nem a technológia a probléma, hanem az, ha kiszorítja a valódi kapcsolatokat.
• A mesterséges intelligencia új lehetőségeket és etikai kérdéseket is teremt.

Mit jelent a digiszexualitás?

A fogalmat Neil McArthur és Markie L. C. Twist vezették be 2017-ben. Meghatározásuk szerint digiszexuálisnak nevezhetjük azokat az embereket, akik számára a technológiával megélt szexuális élmények a szexuális identitás fontos részét képezik, és akik ezeket az élményeket részben vagy teljesen előnyben részesítik a személyes szexuális kapcsolatokkal szemben.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki digiszexuális, aki megnéz egy erotikus filmet vagy használ egy szexuális segédeszközt. A digiszexualitás inkább arra utal, amikor a technológia már nem csupán kiegészítő eszköze, hanem központi eleme a szexuális életünknek.

Az említett kutatók a digiszexualitás fejlődését két nagy "hullámra" osztják. Az első hullámban a technológia elsősorban két ember kapcsolatát segíti és a partnerek közötti kommunikáció megkönnyítését szolgálja. Ide tartoznak például az online pornográfia, a szexting, a videóhívás közbeni intimitás vagy a távolról irányítható okoseszközök használata. Ebben az esetben a technológia közvetítő szerepet tölt be. Bár előfordulhat, hogy a partner fizikailag nincs jelen, a kapcsolat továbbra is főként emberek között jön létre.

A második hullám sokkal újabb jelenség. Itt a technológia már nem csupán közvetítő, hanem maga is az élmény elsődleges forrásává válik. Ebben az esetben nem feltétlenül szükséges, hiányzik a partner  jelenléte. Ide sorolhatók a mesterséges intelligenciával működő erotikus chatbotok vagy VR-alapú szexuális szolgáltatások. Ezek az élmények egyre inkább képesek utánozni a valódi emberi kapcsolatokat, ezért a kapcsolatokra gyakorolt hatásuk sok szakember szerint a következő évtizedek egyik fontos társadalmi kérdésévé válhat. 

A harmadik hullámra még várni kell, de szakértők szerint annak középpontjában a teljes érzékszervi integráció állhat. Az olyan technológiák, mint az agy–számítógép interfészek, a fejlett haptikus (érintést utánzó) eszközök vagy a kiterjesztett valóság akár azt is lehetővé tehetik, hogy a digitális kapcsolatok fizikailag és idegrendszeri szinten is rendkívül valóságosnak hassanak. Bár ez ma még inkább jövőképnek tűnik, a mesterséges intelligencia fejlődése miatt egyre kevésbé tekinthető puszta science fictionnek.

Mikor válhat problémává?

Önmagában a technológia használata nem jelent problémát. Ahogy a közösségi média vagy az online játékok esetében, itt is az számít, hogy milyen szerepet tölt be az ember életében.

A szakirodalom szerint akkor beszélhetünk problémás digiszexualitásról, ha a technológia használata:

• tartósan háttérbe szorítja a valódi párkapcsolatot;
• rontja az intimitást vagy a bizalmat;
• titkolózással, megcsalással vagy nem konszenzuális online viselkedéssel jár;
• kontrollálhatatlanná válik;
• szégyent, bűntudatot vagy komoly párkapcsolati konfliktusokat okoz.

A pár- és szexuálterapeuták számára nem maga a technológia jelenti a problémát, hanem az, ha annak használata tartósan megzavarja a kapcsolat működését vagy az egyén jóllétét.

Összegzés

A digiszexualitás ma még sokak számára futurisztikus vagy akár megosztó témának tűnhet, de jól mutatja, hogy a technológia már nemcsak a munkánkat vagy a kommunikációnkat alakítja át, hanem az intimitás megélésének módját is. Ahogy egyre fejlettebbé válik a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és a robotika, valószínűleg egyre gyakrabban találkozunk majd ezekkel a kérdésekkel – akár a saját életünkben, akár a szakmai diskurzusokban.

Kíváncsiságból megkérdeztem az Instagram-követőimet is: "Ha lehetőséged lenne, kipróbálnál mesterséges intelligenciával működő szexbabát vagy szexrobotot?" Bár a válaszok természetesen nem tekinthetők reprezentatívnak, érdekes képet adtak a jelenlegi hozzáállásról. A válaszadók 18%-a igennel, míg 82%-a nemmel válaszolt. Ez arra utal, hogy jelenleg a többség még idegenkedik ettől a technológiától, ugyanakkor egy kisebb csoport nyitott arra, hogy kipróbálja.

Sokan nem magát a technológiától tartanak, hanem attól, hogy a mesterséges intelligencia túlságosan emberivé válik, értékel, elemez vagy esetleg olyan szerepet vesz át, amelyet eddig kizárólag emberi kapcsolatokhoz kötöttünk.

Források

• Blumer, M. L. C., & Hertlein, K. M. (2015). The Couple and Family Technology Framework.
• Hertlein, K. M., & Blumer, M. L. C. (2013). The Couple and Family Technology Framework.
• Hertlein, K. M. (2010). Digital Sexuality and Couple Relationships.
• McArthur, N., & Twist, M. L. C. (2017). The Rise of Digisexuality: Therapeutic Challenges and Possibilities.
• Twist, M. L. C. (2017). Digisexuality and Emerging Sexual Technologies.
• Kép: pixabay.com,  készítette: Riki32 nevű felhasználó